Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


És bizony még mindig hamisak a vádak

2021.12.08

Kertész-Bakos Ferenccel utoljára 5 éve találkoztunk a szerkesztőségben, mikor a Wekerle Főiskola intézetvezetőjeként Sümegen épített közösségi főiskolát, majd miután megszerezte az állami akkreditációt és megkezdte a felvezető tudományos programok lebonyolítását, az ellenzéki média össztűz alá vette, feljelentették és megvádolták, hogy hamis a doktori fokozata, és hogy elsikkasztja az iskola pénzét. Később azután kiderült, hogy hamisak voltak a vádak, a rendőrségi vizsgálat nem talált sikkasztásra utaló nyomot, és a bíróság is felmentette az állítólagos hamis doktori fokozat miatti közokirathamisítás alól, de idén tavasszal újra elővették a régi mantrát az egyértelmű tények ellenére.

– Nem változtak hirtelen hamissá azok a külföldön szerzett diplomáim -mondja Kertész-Bakos Ferenc-, amiket akkoriban bekért és az ottani nyomozóhatóságokkal leellenőriztetett a rendőrség, majd mondott róla jogerős ítéletet a hazai bíróság, úgyhogy nem nagyon kell ezzel foglalkozni, és hát értelmetlen is. Mint tudjuk, ha valaki előremegy a csatában, arra lőnek. Nekem volt egy húzásom, ami túl sok érdeket sértett, és túl sok emberben kiverte a biztosítékot, mégpedig az, hogy ebben az istentelenné vált világban reflektálni kezdtem a kor beteges társadalmi tüneteire. A Jobbikról tizenéve publikáltam, hogy a liberálisok trójai falova, az okkult, újpogány gondolkodást bemutató „ősmagyarokról” kimutattam, hogy a szabadkőművesek szekértolói, a közgondolkodásban alkalmazott „politikai korrektségről” azt állítottam, hogy az egy soha, senki által demokratikus választáson meg nem választott (egyébként baloldali) globalista kisebbség erőszakoskodása, a toleranciáról, hogy az kulturális terror…, és akkor a gender ideológiát leleplező publikációkról ne is beszéljünk. Naná, hogy pofozkodás lett a vége.

– Igen, de azóta egy apró veszprémi falu polgármesterévé választották, tulajdonképpen elvonultan él Rigácson, nem sérti azokat az érdekeket, amiket az imént sejtetett…

– Amikor előkerül egy-egy karaktergyilkos cikk, mindig tudni, hogy éppen ki próbál elásni. Tudom, hogy mikor, kinek áll érdekében egy ilyen cikkért fizetni. Nincs itt titok. Viszont arra gondoltam, hogy most már jutalékot fogok kérni az illető bértollnokoktól, olyan jól keresnek velem.

– No, és milyen egy fővárosi embernek egy apró, messzi falu első emberének lenni?

– Itt lakom évek óta, rég nem vagyok már fővárosi. Távolról amúgy sem lehetne egy ilyen falut koordinálni. Helyben kell lenni, és rendelkezésre kell állni minden percben, hétvégén is. Együtt kell lélegezni. Minták persze nincsenek. Nincs ilyen, hogy „modell”. Ami itt megy, az egy faluval odébb már nem biztos, hogy megy, és viszont. Az én falum, Rigács, egy 200 fős település, alig 70 család. Minden mindenki előtt történik, mindenről mindenki tud. Egy városinak talán riasztó, de nekem nagyon tetszik. Természetközeli létmód ez. Ha tiszta szívvel van az ember, akkor biztonságos.

– Van még perspektívája a magyar falunak?

– Van, amennyiben tudomásul vesszük, hogy a falu ma már nem falu, hanem egy infrastruktúrájában szegény város. Ha kimegyünk az érkező buszhoz, azt látjuk, hogy az asszonyok teli szatyorral jönnek haza a városból, ahol húst és zöldséget vettek. Urbanizálódtunk. Csak éppen nincs ipar, kereskedelem, szolgáltatás, tehát nincsenek munkahelyek. A mezőgazdaság nagyüzemi, háztáji alig. Ez van. Falusi romantika ide vagy oda, ha elindulunk vidékre, nem a ’80-as évek falujába érkezünk.

– Falusi turizmus?

– Lehet, de én meg sem próbálkozom vele. Túl nagy a verseny. 2000 magyar falu nem tud megélni turizmusból. Nincs a világon annyi turista.

– Mégis, az utóbbi években, ha nem is olyan léptékben, mint a városok és agglomerációik, de fejlődnek a magyar falvak.

– Ez határozottan így van. És ennek az oka az, hogy a kormányzat olyan programokat valósít meg, amiben a kis falvak is esélyt kapnak a felzárkózásra.

– Rigács fejlesztési elképzeléseiből lehet megosztani valamit az olvasókkal?

– Még nem szeretném! Célirányos a tevékenységünk, konkrét fejlesztési programunk van, ami hatásaiban messze túlmutat a jelenlegi önkormányzati cikluson, mégsem szeretnék egyelőre beszélni róla. Kérek még legalább 1 évet, akkor már látható lesz. Egy biztos: az ilyen elszegényedett falvakban nagyon erősen kell koncentrálni a szociális feladatokra, a foglalkoztatásra, és az épített környezetre is. Mindegyik eszi a pénzt. Az ilyen falvakban a polgármesternek ráadásul nem csak pénzszerzésre koncentráló menedzseri feladatai vannak (úgy, hogy közben a falusi polgármester egyébként nem is menedzser), hanem szociális munkás, fejlesztőpedagógus, családterapeuta, lelkipásztor…, és ez így együtt igazi kihívás.